Lana Del Rey, született Elisabeth Woolridge Grant (New York, 1985. június 21. –) amerikai énekesnő-dalszövegíró. Művésznevét a néhai hollywoodi színésznő Lana Turner és a Ford Motor Company brazil gyártású Ford Del Rey típusának nevéből alkotta meg. Számaiban egyfajta sötét, az ötvenes és hatvanas évek filmes világát, és kis mértékben a film noirt idéző hangulat jellemző, amelyet gyakran egészít ki a szövegek hasonló mondanivalója.

Stílusa

Az énekesnő stílusát az indie rock és a pop között szokták meghatározni, de számos stílus hatása érvényesül dalaiban a rock and rolltól a surf rockon és a hiphopon keresztül a keményebb hangzású zenékig. Saját magát egy interjúban tréfásan „gangster Nancy Sinatra” jelzővel illette, amit a sajtó azonban komolyan vett. Zenei stílusa nehezen meghatározható, sok forrásból merít, de az indie rockhoz áll legközelebb. Énekstílusa sokoldalúan alkalmazkodik a zenéhez, gyakran érezhetőek rajta a kedvenceinek hatásai. Összhatásában a törékeny baba és az öntudatos, számító wamp egyaránt jelen van – „Lolita ott rekedt a motorháztető alatt” – ahogy saját magát jellemezte. A legnagyobb hatást Kurt Cobain és a Nirvana, Elvis, a Flamingos és a Van Halen gyakorolták rá, de a különböző interjúkban számos más nagy előadót is megemlített már. Soha nem tanult énekelni, de iskolai vagy templomi kórusokban mindig is énekelt. Táncstílusát hawaii alapokra építette fel, Snoop Dogg-al és hiphoppal, no meg „ahogy jön” egyéni elemekkel tette sajátossá.

Lemezek

Első kislemezét 2008-ban adta ki, még Lizzy Grant néven, rajta a Kill Kill című számmal, amely nem csak címében, de hangvételében is Quentin Tarantino Kill Bill című filmjét idézte. Első „nagylemeze” egy New York-i kiadónál, a 5 Points Recordsnál jelent meg Lana Del Ray (sic!) címmel, 2009 februárjában (más forrás szerint 2010 januárjában). A lemez producere David Kahne volt, aki – többek között – Paul McCartneyval és a The Strokes-szal is dolgozott együtt. A lemezt az Egyesült Államokban kizárólag az iTunes-on keresztül lehetett megvásárolni.Az anyagot később, 2011-ben visszavonta, hogy saját nyilatkozata szerint azért, hogy az érdeklődést a készülő második lemezre irányítsa. Második albuma Born to Die címmel jelent meg 2012. január 27-én. A lemez listavezető lett többek közt az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Németországban és Franciaországban is.

A nagylemezről eddig öt kislemez jelent meg: a Video Games, a címadó Born To Die, a Blue Jeans, a Summertime Sadness (ez a kislemezdal csak Németországban, Ausztriában és Svájcban jelent meg hivatalosan) és a National Anthem című dalok. Mindegyik dalhoz készült videoklip is. 2012. szeptember 13-án adták ki a Ride című kislemezdalt, ami a hamarosan megjelenő Born To Die – The Paradise Edition című albumot hivatott beharangozni. Az album tulajdonképpen a korábbi, Born To Die című lemez bővített újrakiadása, amely nyolc új dalt tartalmaz majd. Az Egyesült Államokban Paradise címen EP formájában is elérhető lesz ez a kiadás kilenc dalos változatban (a Burning Desire című szerzemény a világ többi részén csak bónuszdalként szerepel a dallistán).

Wikipedia