Koreográfus.

1818-ban született, és 1910-ben halt meg. Az orosz romantika francia származású "nagy embere". Hétéves korában Bordeaux, Nantes, Madrid és Párizs színpadain úgyszólván végigtáncolta az egész egykorú romantikus balettirodalmat, s szólótáncosként folytatta pályafutását 1847-től Szentpétervárott, ahol végleg megtelepült.1869-től a cári színházak (Mariinszkij Színház) vezető balettmestere lett. Számos nyugat-európai romantikus balettet tanított be, ill. újított fel, 1862-ben pedig nagysikerű eredeti művel: A fáraó lánya c. balettel jelentkezett. A termékeny koreográfus ezután 1903-ig 54 balettet, 35 operai táncbetétet alkotott és 17 régi balettet vitt színre. Műveiből - ilyen vagy olyan rendezési változatban - legalább tízet ma is ott találunk a világ különböző színpadain.

Munkájának, korszakos jelentőségének azonban csak egyik oldalára világít rá, hogy repertoárt teremtett a pétervári színháznak. Nem kevésbé fontos, hogy a társulat előadókészségét, technikáját is addig nem látott magaslatra emelte. A francia, majd olasz tánctechnika alkalmazásával és továbbfejlesztésével egyúttal megalapozta a klasszikus balett nemzetközileg elismert új ágát, az orosz balett iskoláját. (A technikai képzés e folyamatában az olasz Enrico Cechetti lett ugyanolyan nélkülözhetetlen segítőtársa, mint Lev Ivanov a színpadon.) Mint alkotót az utókor a "tiszta tánc" mestereként tartja számon, akinek műveiben különös gazdagsággal testesül meg Petipa táncalkotó fantáziája, variáló készsége. Fontosabb koreográfiái: A fáraó lánya, A kalóz, Giselle, Coppélia, Don Quijote, Bajadér - Árnyak tánca, Raymonda, Évszakok, A diótörő, Csipkerózsika, A hattyúk tava, Hamupipőke.

Produkciók: Don Quijote