Rendező, vezető főrendező, igazgató.

(1904 - 1980)

Tizennyolc éves korában kezdődött kapcsolata az opera műfajával: ekkor fordította le remekül a Gianni Schicchi szövegkönyvét. Három éven át rendező-gyakornokként működött az operaházban, majd 1926-tól 1932-ig Kodály zeneszerzés növendéke lett. 1933-ban tért vissza az operaházhoz, ahol évtizedeken át rendezőként, majd 1957-től főrendezőként, 1959-től 1966-ig igazgatóként tevékenykedett. 1948 óta a Színművészeti Főiskola tanára, 1964-1974-ig főigazgatója volt. Rendezői pályája mellett igen jelentős műfordítói sikereket is magáénak mondhatott - éppúgy rányomta bélyegét a magyar operajátszásra, mint kortársa és évtizedeken át rendezőtársa, Oláh Gusztáv. Nádasdy a pillanatnyi intuíció embere volt, aki zseniális ötletekkel, ám ugyanakkor egységes és mélyen átgondolt, lélektani mélységekig hatoló koncepcióval állította színpadra különböző stíluskorszakok operáit. Legigazibb területe: Puccini világa volt, amelynek világviszonylatban is egyik legjobb ismerője volt. A legapróbb részletekig kidolgozta a színészi játékot, ugyanakkor azonban sokat ráhagyott az énekesek rögtönzőképességére és átélésére. Egyaránt tökéletes biztonsággal vezette a szólistákat és a tömegeket. Pályája utolsó rendezéseiben közeledett a legmaibb stílusokhoz, így az új-bayreuthi eszmékhez. Énekesek gárdáját nevelte, mint végzett zeneszerző és nagyszerű muzsikus, minden munkájának kiindulópontja természetesen maga a zene. Õ dolgozta át a Hunyadi és a Bánk bán szövegét. Prózai színpadon, filmrendezőként is működött. Számos külföldi operai centrumban volt vendégrendező, főleg Olaszországban (Milánó - Teatro alla Scala, Firenze - Maggio Musicale, Verona - Aréna, Róma és Palermo).

Produkciók:

* Bohémélet
* Bánk bán
* Don Pasquale