Koreográfus, örökös tag, mesterművész.

Gyermekkorában Nádasi Ferenc legendás balettiskolájában ismerkedett a tánc alapelemeivel. A szakmai képzés következő állomása az Állami Balett Intézet, ahol 1961-ben végzett. Még ugyanebben az évben az Operaházhoz szerződött. 1968 jelentős évszám a fiatal balettművész életében: a várnai balettversenyen táncosként bronzérmet nyert, és megkapta a legjobb koreográfusnak járó díjat is az erre az alkalomra készült Manon-kettőséért. A következő két évtized az előadóművészeté. A verseny után John Cranko meghívta Münchenbe A hattyúk tava főszerepére. A sikeres vendégszereplés után itthon is nagyszerű szerepek várták. Néhány a legjelentősebbek közül: Seregi László Sylviájának címszerepe, Ashton "rosszul őrzött lánya", A hattyúk tava orosz változatának kettős főszerepe és végül a két legjobban kedvelt: a Seregi-féle Spartacus Flaviája és a Giselle címszerepe.

Modern szerepekben is kiemelkedő alakításokat nyújtott, hosszabb időt töltött el Maurice Béjart együttesében, Bartók Béla Csodálatos mandarinjának négyféle változatában táncolta a női főszerepet. A '68-ban indult koreográfusi pálya - majd' két évtizednyi előadóművészi tapasztalatszerzés után - Liszt-zenére készült egyfelvonásosokkal folytatódott. Első egész estés balettje, a Csajkovszkij zenéjére készített Anna Karenina hatalmas közönség- és egyértelmű szakmai sikert hozott. Ezt újabb jelentős művek követték, a Schubert zenéjére koreografált Velencei mór és a Ravel Bolerójára alkotott koreográfia. 2001-ben Bartók zenéjére Concerto címmel készített egyfelvonásossal jelentkezett, 2002 őszén a Dohnányi-balettest műsorába megkoreografálta a Szimfonikus perceket.