Abigail bulija

Mike Leigh: ABIGAIL BULIJA
színmű
Fordította: Hamvai Kornél

Mike Leigh, a Magyarországon is ismert, népszerű brit filmrendező színházi rendezőként és színpadi szerzőként kezdte pályáját. Filmjeleneteinek felépítése és a műveire jellemző részletgazdag, árnyalt, sok életismeretet, megfigyelést használó színészi játék. Ahogyan filmjei, darabjai is leginkább a magánszféra kérdéseit firtató történetek, amelyek fókuszában többnyire működési zavartól sújtott emberi kapcsolatok állnak. Az Abigail bulija szereplői egyazon kertvárosi utca lakói. Átlagos emberek, abban a korban, mikor először kezd tűnődni az ember, megkapott-e mindent az élettől, amire fiatalon vágyott. Elégedetlenségre nincs is okuk. Aztán, amíg egyikük kamaszlánya, Abigail, bulit rendez a haverjainak, a szomszédban a felnőttek is összejönnek, hogy megigyanak néhány pohárral… , és hogy jobban megismerjék egymást – közben pedig kénytelenek feltenni egymásnak és maguknak azokat a kérdéseket, amelyeket néha elhallgatni volna jobb.

Munkatársak: Zsigó Anna e.h., Vég Attila, Kelecsényi Bernadett, Kovács Ildikó, Lászlófi Orsolya, Tóth László, Pető Sándor, Tőzsér Gábor, Botka Zoltán, Bokor László, Szabó Gergő, Horváth József, Wirth Tamás, Petróczy László, Nedár Barnabás, Pető Gergő, Ignácz Éva, Pintér Mária, Gáspár Viktória, Hofmann Éva, Molnár Fanni, Mezővári Margit, Mucsi Gábor, Kántor László, Mészáros László, Csermák Zoltán

Nem történik semmi, csak afféle „small-talk”; idegesítő fecsegés a semmiről, idegesítő emberek mennek az agyunkra lassan, de határozottan – aztán kiderül, hogy épp ez a cél. Ascher Tamásé és a Katona színészeié biztosan. (….) És hát isznak, persze; az elfogyasztott alkoholmennyiséggel párhuzamosan hámlik le a felületi és felületes viselkedés, előtüremkednek a karakterek és a konfliktusok, ekkor már úgyis a színészekre figyelünk, mert hát Ascher Tamás rendezésének megint ez a kulcsa, a színészi játék. Rendezésben aprómunka, minuciózus hitelesség, hiszen a cél a fölismerhetőség; színészetben nagyvonalú és magabiztos alakítások, figurák, sorsok testesülnek meg előttünk, ismerősek. Hogy mindenki boldogtalan, szinte természetes; ki azért, mert nem tud mit kezdeni magával, ki azért, mert úgy érzi, adósa az élet, ki azért, mert minden összeomlott, ki azért, mert percre sem szűnik a hajtás; ki többért is együtt. És van, aki tudja, van, aki nem vagy még nem: reménytelen.

Csáki Judit, revizoronline.hu

Ascher Tamás precíz, részletgazdag rendezésében harmincas éveikben lévő párok keresik házasságuk értelmét, de meg sem próbálják menteni a menthetetlent. Mindannyian felveszik a társadalmi környezet által követelt álarcot, és képesek mindent feláldozni azért, hogy fenntartsák a hamis látszatot. Az előadás egy kényszeredett mosoly mögé bújó boldogtalan generáció tablóképe.

Ványa bácsi blog

A semmi különös a Kamrában maga a színházparádé. Egyszerűen annyi, hogy él. Aki azt hiszi, hogy tényleg egyszerű, próbálja utánacsinálni. Rezes Judit és Kocsis Gergely játssza a házigazda házaspárt. Látszólag jól megvannak, de felszín alatti pikírt ellentéteiket gonoszul kiélezik, kulturális különbségként kezelve különféle zenéket és festményeket vágnak egymás fejéhez. Rezes Beverlyjének nyájas erőszakossága, felszínes fecserészésének kellemkedő affektáltsága, aggodalmának tapintatlansága (agonizáló férje fölé hajolva lehamuzza) pazar portré; pompás színésznő, öröm látni. Kocsis hajszolt, dekoncentrált, a szétesés jeleit mutató, gyönge lázadásait a megszokott apátia helyett ezúttal fokozatos hergelődésbe váltó Laurence-e a színészi alkatra szabott új variáció, és tud újdonsággal szolgálni. Jordán Adél mint Angie szintén nem először, de teljes vértezetben hozza a butuska bájolgót, aki álmélkodik, lelkesedik és a naivalátszat mögött a nadrágot viseli a házasságban. A remek Ötvös András mokány, körbepillantgató Tonyja szóhoz sem jut, valósággal összeroskad párja vele kérkedő dicséretei alatt. Teljes meglepetés Ónodi Eszter megviselt, visszahúzódó, rossz tartású Suzyja (a közönség nevetéssel honorálja a dekoratív színésznő megjelenését „szerény ibolya” szerepkörben), aki nem tud nemet mondani, éhgyomorra iszik a megfelelő következményekkel, magára maradva pálcikás falatkákat töm magába – és ijedten tűri, hogy a gyerektelenek tolakodóan ecseteljék az Abigail bulijában rejlő veszélyeket.

Koltai Tamás, Élet és Irodalom

Fotó: Dömölky Dániel