Rácz Zoltán és az UMZE

Bartók, Kodály és Weiner 1911-ben azért hozta létre az Új Magyar Zene Egyesületet, hogy kortárs műveket mutassanak be Magyarországon. Nyolcvanöt évvel később újabb UMZE alakult, immár Rácz Zoltán vezetésével, hasonló céllal: repertoáron tartani kortárs magyar és külföldi zeneszerzők legfrissebb műveit, illetve a 20. század jelentős kompozícióit. Ennek a hangversenynek a műsora is ezt a törekvést tükrözi. A Turner-illusztrációkat a BBC rendelte az 1997-ben elhunyt szerzőtől. „Nemcsak Durkó életművéből, hanem az új magyar zene legújabb terméséből is kiemelkedik.

Elsősorban szabadon áradó, természetes, friss, melodikus stílusa miatt” – írta az 1976-os bemutató kapcsán Kroó György. Szőllősy András két évvel később komponálta Igor Stravinskyt sirató művét, amelynek – ismét Kroó Györgyöt idézve – „zsebrekviem-léptéke, hangzásvolumene az első pillanatban furcsa, de végigvezet a gyászzene hangulatkörén, (…) utolsó ítélet-tablójának egy-két momentumával s átélt Lacrimosa-tételével nyomot hagy bennünk”. Serei Zsolt kamaraversenyként meghatározható kompozíciójának címét Goethétől kölcsönözte, egy napfogyatkozás fényképe ihlette. Tihanyi László 1999-ben dolgozta át kamaraegyüttesre Schattenspiel (Árnyjáték) című triójának bizonyos tételeit.

Az Atte hangzásvilágát a térben különleges alakzatban elrendezett hangszerek határozzák meg, gondolati magja pedig a Don Juan a pokolban című filmben elhangzó mondat: „Aki egyedül maradt az árnyékával, az vagy megváltozik, vagy meghal”.