Simon Boccanegra

Giuseppe Verdi: Simon Boccanegra

1856 tavaszán a velencei Teatro La Fenice vezetősége felkérte Verdit, hogy írjon új operát. Hamarosan meg is állapodtak abban, hogy a téma alapja a spanyol Antonio García Gutiérrez Simón Bocanegra című színműve lesz. A következő évi bemutató mérsékelt sikere után végül a zeneszerző 1879-ben nagyobb változtatásokat eszközölt a művön Arrigo Boito librettista segítségével. A darab így a milánói Scalában két év múlva már hatalmas sikert aratott, mely azóta is töretlen világszerte. A szenvedély, cselszövés, szerelem, gyerekrablás, mérgezés, halál drámai tematikája ötvözve Verdi csodálatos zenéjével a zeneszerző életművének egyik legfontosabb darabjává tette a Simon Boccanegrát.

Karmester: Kocsár Balázs / Leonardo Sini

Simon Boccanegra................ Plácido Domingo / Alexandru Agache
Amelia Grimaldi..................... Rost Andrea
Jacopo Fiesco....................... Cser Krisztián
Gabriele Adorno.................... Brickner Szabolcs
Paolo Albiani......................... Molnár Levente
Pietro..................................... Szemerédy Károly
Az íjászok kapitánya.............. Ninh Duc Hoang Long
Amelia komornája.................. Sahakyan Lusine

Cselekmény

Előjáték
A történet Genovában játszódik a XIV. század közepén. A Genovai Köztársaság dózseválasztás előtt áll. Pietro és Paolo plebejus népvezérek jelöltje az a Simon Boccanegra, akinek sikerült elűznie a kikötőből a kalózhajókat. A férfi először elutasítja a tisztséget. Ám Boccanegra szerelme, Maria, zsarnok apja, Fiesco várában raboskodik. Hiába született egy lánygyermeke Mariának Boccanegrától, a főnemes apa ellenzi lánya és a férfi szerelmét, mert nem tartja méltónak a lánya kezére alacsony származása miatt. Ezért aztán a gyereket is elválasztják anyjától. Pietróéknak mégis sikerül rávenniük Boccanegrát, hogy vállalja el a kormányzói tisztet: így már nem lehetne tőle megtagadni Maria kezét.
Fiesco a palota előtti téren szerelmi bánatában és szomorúságában meghalt lányát siratja, amikor összetalálkozik Boccanegrával. Boccanegra úgy érzi, a győztes harcokkal kiérdemelte a nemes lány kezét. Ám Fiesco attól fél, hogy még a várost is el akarja orozni tőle, ezért bosszút esküszik ellene. Fiesco azt kéri Boccanegrától, az hozza el neki törvénytelen leánygyermekét, azaz saját unokáját, hogy rangjához illően nevelhesse fel, s ekkor megbocsát neki. Boccanegra ezt a kérését azonban nem tudja teljesíteni, mert elrabolták tőle a lányát: eltűnt, nyoma veszett.
Amikor egyedül marad, minden bátorságát összeszedve Boccanegra belép a palotába, hogy szerelmét viszontlássa. Ám a boldog találkozás helyett a ravatalon találja a halott lányt.
Közben kintről a nép örömittasan kiáltja Boccanegra, az új dózse nevét. Fiesco elmenekül.

I. felvonás
Huszonöt évvel később, Genovától nem messze, a Grimaldi-palota kertjében Amelia, miközben szerelmesét várja, egy bús emléken borong: egykor elrabolták őt, s ebbe a gazdag házba hozta egy idegen nő. Megérkezik az ifjú patrícius Gabriel Adorno, a lány szerelme. Amelia félti őt, mert a férfi által szított lázadás veszélyt jelent rá.
Követ érkezik: Pietro bejelenti a dózse érkezését. Azért jön, hogy nőül kérje a lányt egy bizalmasának, Paolónak. Gabriele szerzetesért küld, hogy gyorsan adja össze őket a lánnyal.
Fiesco jelenik meg szerzetesként, és elmondja Amelia titkát, miszerint alacsony sorból származik: a gyermektelen Grimaldi grófnő elrabolta őt kiskorában, majd örökösévé tette, és nem sokkal később meghalt. A szerzetes áldást ad frigyükre.
Boccanegra Paolóval érkezik, de azonnal haza is küldi, mert azt a hírt kapja, hogy a nép lázong Genovában.
A lány tudja, hogy Paolo csak a vagyonát akarja, ezért bevallja Boccanegrának a titkát: ő nem vér szerinti Grimaldi. A lány úgy hiszi, atyja halott. Boccanegrában felcsillan a remény, s megmutatja neki anyja képmását. Grimaldi grófnő a halála előtt ugyanezt a portrét mutatta meg a lánynak igazi anyjáról. Apa és lánya boldogan talál egymásra. Megfogadják egymásnak, hogy titkukat megőrzik.
Boccanegra azt parancsolja Paolónak, lépjen vissza a lánykéréstől. Paolo megbízza Pietrót, rabolja el a lányt.
A békétlenek lázadást készítenek elő a dózse ellen. A nép azonban a lázadók ellen fordul. Boccanegra békét hirdet, és bár megtenné dózsénak Paolót, mivel átkot mond a bűnösökre, Paolo borzadva elmenekül.

II. felvonás
Paolo elhatározza, hogy a dózse életére tör: mérget kever a poharába. Ezután a palotában raboskodó Fiescót szökni engedi börtönéből, de előtte azt kéri, vegyék őt is maguk közé. Fiesco azonban nem áll szóba az árulóval. Paolo elhiteti vele, hogy a dózse kedveseként tartja a palotában Ameliát. Amikor ezt Gabriele is megtudja, bosszút forral a dózse ellen. Épp Amelia hűtlenségén kesereg és szerelmét siratja, amikor belép a lány. Amelia elárulja, hogy szentül szereti a dózsét, és nincs semmi bűne a férfival szemben, titkát mégsem fedheti fel. Biztosítja Gabrielét szerelméről. A dózse közelgő lépteinek hallatán Amelia arra kéri Gabrielét, rejtőzzön el. A férfi szándékától, hogy a dózsét megölje, a lány sem tudja eltántorítani.
Amelia elárulja apjának szerelme nevét. Mivel azonban Gabriele is lázadt ellene, nem kegyelmezhet neki sem. A lány kijelenti: ha megöli őt, szerelmével tart. Mikor a dózse egyedül marad, iszik a Paolo által megmérgezett italból, és azonnal elalszik. Gabriele előlép rejtekhelyéről, és le akarja szúrja az alvó férfit. Amelia berohan, és sikerül a két férfi közé vetnie magát. Boccanegra felébred. Amelia kész rá, hogy feltárja szerelmének élete titkát. A dózse észreveszi a tőrt a fiatalember kezében. Elárulja hát ő, hogy Amelia a lánya. Gabriele megsemmisül, és jogos büntetésének érzi, ha a dózse megöli. Ám a dózse kész a halálra, ha ezáltal újra béke lesz a pártok között.
Közeleg a lázadók tömege. Boccanegra azt kéri Gabrielétől, bírja rá a népet, hogy elvonuljon. Gabriele indul, és azt reméli, a tömeg ujjongani fog, hogy a dózse végre békét hirdet. Az apa jutalmul lányát ígéri az ifjúnak, aki a lázadók elé siet.

III. felvonás
Néhány órával később az íjászok kapitánya bevezeti Fiescót, akit kiszabadítottak börtönéből. Ezután behozzák a bilincsbe vert Paolót, mivel ő szította a lázadást, amit mostanra levertek. Boccanegra halálba küldi őt. Paolót elvezeti a hóhér. Ameliát és Gabrielét nászmenet kíséri. Fiesco lép elő rejtekhelyéről. Kész rá, hogy bosszúja lesújtson. Boccanegra figyelmezteti: békét ígért neki egykor, ha lányát átadja neki. Most felfedi, hogy a lány nem más, mint Amelia Grimaldi. A két férfi kibékül. Fiesco elárulja, hogy a dózse italát megmérgezte egy áruló. Boccanegrát nem rettenti a halált. Fiescót még utoljára megöleli, és Ameliának felfedi, Fiesco elhunyt anyjának apja. Boccanegra búcsúzik lányától. Utoljára áldást kér gyermekére, és Gabrielére ruházza kormányzói rangját.