Social Error - The Last Man in Budapest

A SCHAUSPIELHAUS GRAZ (A), A STAATSHEATER MAINZ (D), A KOLOZSVÁRI ÁLLAMI MAGYAR SZÍNHÁZ (RO), A CENTRALTHEATER LEIPZIG (D), A FONDAZIONE TEATRO DUE, PARMA (IT), ÉS A NEMZETI SZÍNHÁZ KÖZÖS PRODUKCIÒJA.

Social Error projektleírás és rendezői gondolatok apropó

A projekt kiindulópontja egy kérdés:
miért nem tud az ember olyan társadalmi formát létrehozni, amelyben a többség boldogan tudna élni?

A kérdésfelvetés már önmagában azt sejteti, hogy ez — szerintünk — nem sikerült. Vagyis egy nagyon erős határozott kijelentés a világról. Sok ponton meg kell vizsgálnunk azonban, mert ez így túl általános — ezen dolgoztunk a próbafolyamat során, és ezen dolgozunk mind a mai napig. Vizsgálat. Kutatás.

Az előadásnak sem célja, hogy választ adjon erre a kérdésre (hiszen nekünk sincs még kész válaszunk), csupán a problémakört akarja vizsgálni. Felhívni a figyelmet arra, hogy nem mennek rendben a dolgok, és hogy valamit tennünk kell. Közösen és külön- külön egyaránt.

Az előadásnak kettős címe van, ez a benne rejlő két témára utal. Az egyik a „social error” egy jelzés, ami talán megszólal benned is, amikor látod hogy valami nagyon nem stimmel körülötted, ám rendszerszerűen működni igyekszik. Vagy nagyon is működik, de nem jó. Tudod hogy nem jó, de működni látszik. Te pedig nem tudsz tenni semmit. Vagy már gondolkodsz, hogy hogyan tudnál.

Social error az,
amikor hajléktalanok fagynak meg az utcán, miközben üresen állnak óriási ingatlanok
és halomban állnak a raktárakban az ételek
amikor kifizethetetlenek a számláid, miközben tisztességes munkával agyondolgozod
magad
amikor a gyerekeket bűnözőnek tekintikvagy bűnözésre kényszerítik
amikor a politikai játszmák áldozatai leszünk
amikor egyéni üzleti érdekek nyomorba taszítanak tömegeket
amikor nem védjük meg azt, aki védelemre szorul
amikor megismétlődik a történelemben az, ami nem ismétlődhetne meg
amikor tömegeknek kell elhagyniuk az otthonukat és nincs hova menniük, ezért menekülttáborokban zsúfolódnak
amikor a kormány rendőrökkel leveri a békés tüntetőket amikor tüntetni kell, mert már más nem segít
amikor már az sem segít
amikor a tanár terrorizálja a gyereket
amikor a gyerek megveri a tanárt
amikor az erősebb elveszi a gyengébbtől mindenét
amikor a pénzért olyat csinálunk, amit nem akarunk csinálni amikor harmadik generációs munkanélküli valaki
amikor nincs esélye tanulni amikor nincs esély
amikor zsidóznak, cigányoznak, négereznek, buziznak amikor elfordítjuk a fejünket és továbbmegyünk
amikor egy gyerek fel akarja venni az aknát a földről, és leszakad a karja amikor felrobbantja az egyik a
másikatamikor inkább élnénk egy drog fogságában, mint hogy a valóságot megéljük, és ezért bűnözővé válunk
amikor hallgatunk
amikor hagyjuk magunkat
amikor hagyjuk a másikat
amikor „a háború: béke — a szabadság: szolgaság — a tudatlanság: erő” (Orwell: 1984)

létrehozás és működtetés

A projekt kitalálója és vezetője a Szputnyik Hajózási Társaság, az előadás nemzetközi koprodukcióban készül öt külföldi és egy magyar színház részvételével. A próbaidőszak nagy része Budapesten történik 2012. október 24. és 2013. január 13. között. A próbafolyamat során egyrészt társadalomtudósokkal, szakértőkkel konzultálunk, másrészt magát a színházi előadást írjuk és próbáljuk. Az első bemutatót Grazban tartjuk, majd utazni kezdünk. A szisztéma minden helyszínen ugyanaz. Minden partnerszínházban három-négy napot próbálunk, vagyis ezalatt adaptáljuk az előadás bizonyos pontkait a helyi viszonyokra és a játékba beszálló helyi színészekre. Utána három-négy előadást tartunk. Minden helyszín új bemutató, minden helyszín kicsit új előadást ígér.

a történet

Az előadás köré fikciós történetet találtunk ki. Játékosainkat többfordulós casting során választották ki ebbe a társadalmi túlélő show-ba, ahol a tét, hogy ki nyeri meg a játékot, ki kapja meg az „Utolsó ember Grazban / Mainzban / Lipcsében / Pármában / Kolozsváron / Budapesten” rangot és ezáltal ki kerül be a Nagy Játékba?

(Az „Utolsó ember ...-ban” – amely egyben az előadás másik címe is – utalás Orwell

1984 című regényére: eredeti címe az Utolsó ember Európában lett volna. Előadásunk ennek a regénynek bizonyos elemeit használja fel. )

A játékot egy showman vezeti és kommentálja végig, ő a Nagy Testvér, aki a feladatok teljesítése után a pontot osztja, vagy éppen a nézőket szavaztatja meg, hiszen az ő szimpátiájuk is számít. A játék alapcsapata tíz magyar játékos, hozzájuk csatlakoznak a helyi beszálló játékosok, vagy bevándorlók, akik jelentős hátránnyal indulnak, és a későbbiekben sem lesz jobb a helyzetük. Vagy ki tudja?

az előadás

Az előadás formailag egy „társadalmi túlélő-show” amely egyszerre használja fel egy valóságshow, társasjáték, egy szociálpszichológiai kísérlet elemeit. Forgatókönyve tulajdonképen akciósorrendeket és játékszabályokat tartalmaz, az előadás 50 százaléka improvizáció kötött játékszabályokkal és meghatározott idővel, a másik 50 százaléka pontosan rögzített, bepróbált kész jelenet. Mindegyik olyan egyszerű játékszabályok alapján játszott játék, adott esetben színészgyakorlat, amely színházi gesztusnyelven rímel egy-egy társadalmi formára, problémára, jelenségre. Vagy nem. Azt a néző dönti el, hogy mit lát bele.

A jelenetek, vagyis a játékosok elé állított feladatok között zeneszámok szólalnak meg, amelyek alatt összevágott anyagokat vetítünk a "social error" témájában.

háttér és kiegészítő anyagok

A színházi projekt része egy háromnyelvű honlap és egy kétnyelvű kiadvány is, amelyek a próbafolyamatot és az alkotókat mutatják be, illetve különböző olyan inspirációs forrásokat (szövegek, fotók, videók) tartalmaznak, amely számunkra a social error témaköréhezhoz kapcsolódik, és egyfajta kiegészítése lehet az előadásban látottaknak.

Technikai egyeztető: Balogh Zsolt
Operatőr: Bálint Dániel
Media design: Juhász András, Karcis Gábor
Grafika, fotó: Nagy Gergő
Sajtó: Rick Zsófia