Spiró György: Prah

A szerző műfaji megjelölése szerinti komédia két szereplőjével, egy vidéki házaspárral megtörténik az, amiről a legtöbben csak álmodunk: öttalálatosuk van a lottón. Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy megnyeri a lottófőnyereményt? Mindannyian arra várunk, hogy egyszer csak ránk mosolyog a szerencse. Sokan közülünk hétről hétre öt számban, öt kicsi ikszben bíznak; és abban reménykednek, hogy hátha az ő számaikat húzzák ki. Előre eltervezik, ha nyernének, mire költenék a pénzt, kinek adnának belőle, hogyan gazdálkodnának vele. Álmodozni könnyű, örülni viszont nehéz…Spiró a Prahban hajszálpontosan írja meg a rendszerváltás veszteseit, az elmúlt 17 év borzalmas társadalmi valóságának változatlanságát. De a Prah nem szociodráma, nem Zeitstück, több annál: tragikomikus metaforadráma, még inkább allegória. “Úgyse lesz belőlük semmi” – mondja a darabban a Férfi a gyerekeikre utalva. “Még ha valami főiskolára bekerülnének is, akkor se. Ők is tudják. Fölöslegesek, mi is azok vagyunk, az egész ország fölösleges…” A Prahban a perspektívátlanság fojtogató levegője árasztja el a színpadot, amely nem verandát vagy konyhát ábrázol, nem mikrokörnyezetet, nem provincializmust, nem szubkultúrát, nem vidékieket, nem prolikat – hanem egy országot. A tehetetlen, perspektívátlan, a múlt nyomorúságától menekülő, a jövőtől rettegő, a lottózó és nyereményszelvényt égető Nő és Férfi: mi vagyunk.Ezt a szembenézést és ráismerést szeretnénk megmutatni előadásunkban.