Gábor Kállay

Művészeti vezető, operaénekes (tenor), furulyaművész, zenepedagógus, zeneszerző.

1976-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. Az egyetemen töltött évek során tagja volt a Műegyetemi Zenekarnak, aminek köszönhetően a zenei pálya mellett kötelezte el magát. Két évig azonban még a szakmájában dolgozott, majd 1978 és 1985 között a Zeneakadémia ének tanszékének növendéke volt Simándy József és Keönch Boldizsár tanítványaként. Ezzel párhuzamosan, 1978-tól a Czidra László által 1970-ben alapított, főként reneszánsz és barokk tánczenét, középkori szakrális muzsikát, diákdalokat és virágénekeket előadó Camerata Hungarica együttes énekes szólistája, illetve fúvós hangszerek, elsősorban blockflöte megszólaltatója lett. 1985-ben, frissen végzett zeneakadémistaként a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. Elsősorban comprimario-alakításokkal bízták meg, de emellett hangverseny- és oratóriuménekesként is fellépett.

Ének- és zeneművészi pályafutásával párhuzamosan zeneszerzőként is hírnevet szerzett magának, zenei darabok és etűdök mellett több átirat komponistája, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda komolyzeneszerzői osztályának tagja. Emellett a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, valamint a Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola blockflötetanára.

Színpadi szerepei mellett a magyar régizenei mozgalom jeles alakja, több neves kamarazenekar tagja volt énekes szólistaként, blockflöte- és rebekművészként (Régi Zene Stúdió, Camerata Hungarica, Mandel Quartet, Capella Savaria, Affetti Musicali, Excanto stb.).

Főbb színpadi szerepei:
Triquet (Csajkovszkij: Anyegin, Magyar Állami Operaház, 1984)
Edmond diák (Puccini: Manon Lescaut, Magyar Állami Operaház, 1985)
Faninal udvarmestere (Strauss: A rózsalovag, Magyar Állami Operaház, 1985)
Eisslinger szatócs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, Magyar Állami Operaház, 1986)
Mihelisz (Szokolay: Ecce homo, Magyar Állami Operaház, 1987)
Ramiro lovag (Mozart: Az álruhás kertészlány, Magyar Állami Operaház, 1987)
1. matróz (Henry Purcell: Dido és Aeneas, Magyar Állami Operaház, 1988)
Kormányos (Wagner: A bolygó hollandi, Magyar Állami Operaház, 1988)
Benvolio (Gounod: Rómeó és Júlia, Magyar Állami Operaház, 1988)
Heinrich (Wagner: Tannhäuser, Magyar Állami Operaház, 1990)
Ecclitio, állítólagos csillagász (Haydn: Il Mondo della luna, Budapesti Kamaraopera, 1992)
Poisson (Cilea: Adriana Lecouvreur, Magyar Állami Operaház, 1992)
Froh (Wagner: A Rajna kincse, Magyar Állami Operaház, 1993)
Fiatal pap (Mozart: A varázsfuvola, Soproni Ünnepi Hetek, 1993)
Lerma gróf (Verdi: Don Carlos, Magyar Állami Operaház, 1994)
Monostatos (Mozart: A varázsfuvola, Budapesti Kamaraopera, 1994)
Ruiz (Verdi: Il Trovatore, Ferencvárosi Ünnepi Játékok, 1995)
I. komornyik, elnök (Vajda: Leonce és Léna, Magyar Állami Operaház, 1999)
Krucsov bojár (Muszorgszkij: Borisz Godunov, Magyar Állami Operaház, 1999)
Remendado csempész (Bizet: Carmen, Magyar Állami Operaház, 2000)
Eisslinger szatócs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, Magyar Állami Operaház, 2006, 1986 után másodszor játszotta a szerepet)
Arisztophanész (Telemann: A türelmes Szókratész)

Főbb zeneműveiből:
Hangnemgyakorló szopránfurulyára: Zongorakíséretes előadási darabokkal. Budapest: Editio Musica Budapest. 2001.
Barokk mesterek variációi I.: Szoprán- és altfurulyára: Szólódarabok continuóval. Budapest: Editio Musica Budapest. 2006.
Barokk mesterek variációi II.: Duettek szoprán- és altfurulyára. Budapest: Editio Musica Budapest. 2010.
Duettino: Két altfurulyára. Budapest: Kontrapunkt Music. 2011.
Bartók Béla: Román népi táncok: Átirat 5 furulyára. Budapest: Kontrapunkt Music. 2016.
Bartók furulyákra I.: Három hangszerre. Budapest: Kontrapunkt Music. 2016.
Bartók furulyákra II.: Négy hangszerre. Budapest: Kontrapunkt Music. 2016.