A pelikán

August Strindberg a svéd színház és irodalom egyik legismertebb, ugyanakkor igencsak ellentmondásos alakja.
Nyughatatlan alkotó, mindig új formákat keresett, új színpadi megoldásokkal és játékstílussal kísérletezett. Naturalista, expresszionista és szürrealista drámái is vannak. Utolsó alkotó szakaszában, 1907-ben nyitotta meg az Intim Színházat kísérleti kamaraszínházként, ami 1910-ig működött. Ekkor írta kamaradarabjait, elsőként A pelikánt. Az izgatta, hogy a korabeli színházi hagyománnyal szakítva a nézőkhöz intim közelségben kevés szereplős, egyszerűségében is részletgazdag, megfigyelésen és tapasztalatokon alapuló hitelességgel formált történetet vigyen színre, minimáldíszletben.

Nem véletlen, hogy Ördög Tamás, a Dollár Papa Gyermekei színházi műhely egyik alapítója és vezetője többedjére rendez Strindberget. Előadásaiban ő is eszköztelenségre törekszik, pusztán a színészi jelenlétre és a történetben rejlő feszültségre támaszkodik. Sajátos munkamódszerének része, hogy az előadások végső szövege a próbafolyamat során alakul ki, a színészek személyiségére is építve, ezáltal is minél érvényesebb megszólalást téve lehetővé.

A pelikán egy diszfunkcionális család életébe enged betekintést. Ma divatos kifejezéssel abuzív szülőnek neveznénk az anyát, aki mindenkit manipulál maga körül, és közben saját magát tünteti föl áldozatként. Halálra gyötri férjét, fizikailag és érzelmileg is bántalmazza a gyerekeit, kijátssza őket egymás ellen. Az apa halála után a – már felnőtt – gyerekek szembesülnek az igazsággal, és nem hajlandóak tovább hazugságban élni, ezért végzetes lépésre szánják el magukat. A gyermekeit saját vérével tápláló pelikán az önfeláldozó szülői szeretet szimbóluma. Strindberg címadása ironikus gesztus. Ez a pelikán a gyermekei vérét szívja.

„A fő kérdésem, hogy van-e saját sorsunk, életünk. Vannak-e szabad döntéseink. Vagy egy előre meghatározott pályán mozgunk és maga a létezés, az élet is egy olyan automatizmussá lett szörnyszülött, ami éli, csinálja magát. Akár úgy is, hogy mi semmit sem teszünk. Csak nézzük egy félig kényelmes kanapéról. Lehetséges függetleníteni magunkat a szüleinktől? És a gyerekeinktől? Csak hazudni tudunk? Brutális családtörténet 1907-ből. Változni nem változott semmi. Nem véletlen, hogy Strindberg volt Bergman legnagyobb kedvence már gyerekkorában is.” | Ördög Tamás

Bemutató: 2024. május 10. péntek
Fotó: Dömölky Dániel

Az előadásra, annak kamarajellege és csendjei miatt a későn (kezdés után) érkező nézőket nem tudjuk beengedni.