Camus: Caligula

„Nem vagyok bolond, sőt, soha nem voltam józanabb. Arról volt szó, hogy halaszthatatlanul a lehetetlenre volt szükségem. A világ így, ahogy van, elviselhetetlen. Az emberek nem tudnak semmit megszerezni, mert nem ragaszkodnak végsőkig a kívánságaikhoz. Minden, ami körülvesz, hazugság, és én azt akarom, hogy az ember igazságban éljen. Végre megértettem a hatalom hasznosságát, lehetővé teszi a lehetetlent. Az egész Római Birodalomban csak én vagyok szabad, én egyedül. Örüljetek, mert végre olyan császárt kaptatok, aki megtanítja népét a szabadságra.”
Albert Camus: Caligula - Caligula

„Nincs benned mit szeretni, Caius. És azért sem szeretlek, mert túlságosan ismerlek önmagamban is, és sok arcunk közül nem szeretjük azt, amit el akarunk fedni magunk előtt. Nem gyűlöllek. Ártalmasnak és kegyetlennek tartalak. Önzőnek és hiúnak. De nem gyűlölhetlek, mert nem hiszem, hogy boldog vagy. Milyen aljas, véres szíved lehet! Mennyi gonoszság és gyűlölet gyötörhet téged!”
Albert Camus: Caligula - Chaerea

Kr. u. 12. augusztus 31-én látta meg a napvilágot a tehetséges római hadvezér, Germanicus és Agrippina gyermekeként Caius Caesar Germanicus, ismertebb nevén Caligula. Kisfiú korától rengeteg időt töltött apja, Germanicus mellett a Rajna-vidéki római katonai táborban, ahol a katonák egy teljes katonai felszerelést ajándékoztak neki, melyhez egy csizma is tartozott. A mindenhol ott sertepertélő, kisméretű egyenruhát és csizmát hordó gyermeket a katonák nevezték el Caligulának, „Csizmácskának”. Az idős Tiberius császár halálát követően a 24 éves Caligula harcba szállt a római császári trónért. Apja, Germanicus népszerűsége, továbbá az a tény, hogy anyja, Agrippina révén Augustus császár közvetlen leszármazottja volt, kényelmes és behozhatatlan előnyt biztosított számára. A császár uralkodása nem kezdődött rosszul. Az újkori Caligula-kutatások rámutatnak az uralkodó kompromisszumkereső magatartására a korai hónapokban. A népszerű magisztrátusi választási rendszert újra bevezette, nagylelkű pénzbeli segélyeket osztott Róma szegényeinek és a katonáknak. Első nagy, a szenátushoz intézett beszédében elítélte elődje, Tiberius császár népszerűtlen intézkedéseit, s ígéretet tett a jobb kormányzásra. Mindezek ellenére Caligula megítélésekor a kegyetlenkedésekre, a túlzásokra és a klinikai elmebajra gondolunk, amit kiszámíthatatlan rohamok, szorongás, álmatlanság és hallucinációk kísértek. Azt állította magáról, hogy isten, s gyakran tart négyszemközti megbeszéléseket Jupiterrel, illetve az éjjeleket a Hold istennőjével tölti. Saját magáról készíttetett szobrokat állíttatott fel a templomokban: a különböző istenek szobrait „lefejeztette” és a saját feje mintázatát tette helyükre. Legendás volt pazarló életmódja és szeszélyes szadizmusa. Suetonius szerint egy apát egyszer arra kényszerített, hogy végignézze saját fia kivégzését, majd meghívta magához egy ebédre. A szarvasmarha értékének emelkedésekor a börtönlakókkal kezdte etetni vadállatait. Egy alkalommal, amikor felgyógyult betegségéből, ragaszkodott ahhoz, hogy egy lojális híve, aki fogadalmat tett az isteneknek, miszerint saját életét ajánlja fel, ha a császár túléli a kórt, tartsa be ígéretét, s ölje meg magát. Egy alaklommal a lovának ajándékozta palotáját a szolgák kíséretével együtt, de tervei voltak arra is, hogy a szeretett paripa megkapja a császár utáni legmagasabb tisztséget is, s consul lesz. A fennmaradt források alapján több kutató is úgy véli, hogy a császár epilepsziától szenvedett. Feltehetően személyének mértéktelen gyűlölete vezetett alakjának rosszindulatú megírásához a két senatori rendből származó történetíró, Suetonius és Tacitus munkáiban. Caligula életéről ez a két beszámoló a legismertebb és legteljesebb, de egyben a legkevésbé semlegesek. Elég nehéz meggyőző életrajzot készíteni bármely császárról, még azokról is, akik nem olyan utat jártak be, mint Caligula, Nero vagy Commodus. Caligula csupán négy évig birtokolta a trónt (i. u. 37-41). Féktelenül költekező életmódjával a Tiberius által hátrahagyott kincstárat gyorsan kimerítette. Kr. u. 41. január 24-én, egy díszszemle során a testőrgárda rátámadt a császára.  Az összeesküvés élén, amely nem az első volt, több pretoriánus tiszt, köztük Cassius Chaerea állt, akit Caligula kora és konzervativizmusa miatt többször kigúnyolt és személyesen megsértett. Az összeesküvők a császár feleségét és kislányát is azonnal megölték. A gyilkossággal szörnyű káosz lett úrrá Rómában, a praetorianusok szörnyű vérengzésbe kezdtek a városban. A zűrzavart a senatus arra igyekezett felhasználni, hogy visszaállítsa a köztársaságot, ám a nyers erőszakkal szemben tehetetlennek bizonyult. A praetorianusok hamarosan Claudiust (i. u. 41-54), Caligula nagybátyját kiáltották ki császárnak, akinek 13 évig tartó uralkodása – Nero (i. u. 54-68) trónra lépése előtt – ismét nyugalmat hozott Róma számára.

CALIGULA
Chaerea, bocsáss meg, szórakozott vagyok, udvariatlanul fogadtalak. Ülj le ide, beszélgessünk, mint barátok. Szükségem van rá, hogy most egy értelmes emberrel beszéljek. Hiszed-e, Chaerea, hogy két férfi, aki lélekben és gőgben egyenrangú, beszélhet egymással életében legalább egyszer egészen őszintén – mintha meztelenül állnának egymás előtt, levetve minden előítéletet, érdeket, megszokott hazugságot?

CHAEREA
Úgy gondolom, Caius, lehetséges. De azt hiszem, te képtelen vagy rá.

CALIGULA
Igazad van. Csak tudni akartam, úgy gondolod-e, mint én. Akkor hát vegyük fel maszkjainkat, és éljünk a hazugságainkkal. Beszélgessünk úgy, ahogyan vívni szokás, bandázzsal. – Chaerea, miért nem szeretsz te engem?

CHAEREA
Mert nincs benned mit szeretni, Caius. Mert az ilyesmit nem lehet elrendelni. És azért sem szeretlek, mert túlságosan ismerlek önmagamban is, és sok arcunk közül nem szerethetjük azt, amit el akarunk fedni magunk előtt.

CALIGULA
De miért gyűlölsz?
CHAEREA Ebben tévedsz, Caius. Nem gyűlöllek. Ártalmasnak és kegyetlennek tartalak, önzőnek és hiúnak. De nem gyűlölhetlek, mert nem hiszem, hogy boldog vagy. És nem vethetlek meg, mert tudom, hogy nem vagy gyáva.

CALIGULA
Akkor miért akarsz megölni?

CHAEREA
Megmondtam: ártalmas vagy ezért. Szeretem a biztonságot és szükségem van rá. A legtöbb ember olyan, mint én. Nem tudunk abban a világban élni, melyben a legbizarrabb gondolat is egyetlen pillanat alatt valósággá válhat, s legtöbbnyire úgy hatol be a valóságba, mint kés a szívbe. És mint a többiek, én sem akarok ilyen világban élni. Magam szeretek önmagammal rendelkezni.
 

"Suetoniust olvasva Caligula egy intelligens zsarnoknak tűnik, kinek tetteit különös és ugyanakkor mélyreható okok motiválhatták. Az egyedüli volt, aki nevetségessé tette magát a hatalmat. A történelem hagyományosabb zsarnokkal ajándékozott meg minket: nehézfejű, tompa felfogású és középszerű despotákkal, akik mellett Caligula fehér gyolcsba öltözött ártatlan léleknek tűnik. Azok is szabadnak képzelték magukat, hiszen mindenek felett uralkodtak. Pedig ők sem voltak szabadabbak, mint darabomban a római császár. Egyszerűen arról van szó, hogy Caligula tudja és elfogadja, hogy meg kell halnia, ami olyan nagysággal tölti el, ami a legtöbb zsarnokot soha nem jellemezte"
(Roger Grenier: Albert Camus. Bethlen Gábor Könyvkiadó, Bp., 1994. 129—130. o.)

Az örökösök engedélyét a Hofra Kft. közvetítette

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az előadás stúdiójellege miatt a késve érkezőket csak szünetben tudjuk beengedni!