Játék a kastélyban

Szereplők:

TURAI Kovács Zsolt
GÁL Kelemen József
ÁDÁM Takács Géza
ANNIE Grisnik Petra
ALMÁDY Kocsis Pál
TITKÁR Szvath Tamás
LAKÁJ Karácsony Tamás

Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Remete Kriszta
Zene: Zságer-Varga Ákos
Dramaturg: Mohácsi István
Súgó: Kirsch Veronika
Ügyelő: Bors Gyula
Segédrendező: Hatvani Mónika

Rendező: Mohácsi János

Ha papírvékonyak a falak.
Ha az ember (főleg, ha az ember ifjú zeneszerző, nem mellesleg vőlegény) nem jelenti be előre az érkezését menyasszonyának, a primadonnának.
Ha a primadonna régi szerető... khm tanára, a mindig bonviván színészóriás is a kastélyban szállt meg...
Akkor dönteni kell!
Barack vagy citrom.
Felhőkarcoló vagy szerelmes éjszaka.
Pisztoly a halántékhoz vagy lazac reggelire.
A döntést nagyban elősegíti, ha az embernek van két barátja, akik történetesen így együtt egy híres írópáros.

Nem minden az, aminek hallatszik.
Van, ami mondjuk pont az, aminek hallatszik.
Egyáltalán: minek hallatszik?
Minek van füle a fal túloldalán lévőnek?
Hogy kitudódjon az igazság?
Melyik?
Van, amelyik igazságot halljuk. Van, amelyiket írjuk. És van, amelyiket látjuk.
Van, amikor azt se hisszük el, amit látunk.
Van, hogy elhisszük az igazságot.
Vesztünkre.

Molnár Ferenc egyik legismertebb színdarabjában az olasz tengerpartra utazhatunk, két brilliáns színműíró, egy primadonna, egy zeneszerző és egy öregedő hősszerelmes társaságában. Az pedig köztudott, hogy ahol színésznő van, ott bonyodalom is.
A történetben Turai és Gál, a sikeres színműíró-páros új operettjük zeneszerzőjével, az ifjú Ádám Alberttel érkezik a Riviérára, hogy meglepjék Balogh Annie-t, a primadonnát. A fülig szerelmes Ádám a menyasszonya melletti szobát kapja; ám épp, mikor a három barát készül kinyitni a szobákat elválasztó ajtót, szenvedélyes párbeszédre lesznek figyelmesek: a gyönyörű színésznő odaát egykori kedvesét, Almádyt fogadja...

A kaposvári Csiky Gergely Színház legújabb bemutatójából sokat tanulhatunk: megtudhatjuk például, hogyan dolgozik egy író, hogyan próbál egy színész a határidő szorításában; és azt is, hogyan különböztethetjük meg a beteg lovat a felhőkarcolótól. Felfedezhetjük magunknak a szerelem viszontagságait, hullámvölgyeit, citromszerűségét. Betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé; mert sosem tudhatjuk biztosan, hogy amit hallani, látni vagy érteni vélünk, az valóság-e, vagy „csak” színház.

Molnár Ferenc a tökéletes dramaturgiai érzékkel felépített, hatásos pillanatok mestere. A finoman szőtt viszonyhálók átvilágításának, a duplafenekű mondatok sorozatának, a másodperc-pontos időzítésnek, a férfi és nő közti ezerrétegű, soha ki nem bogozható szövevény felrajzolásának, finom szikével történő boncolgatásának és tovább gabalyításának szakavatott értője és művelője.

Kaposváron Mohácsi János veszi kézbe Molnár anekdótáját, és a mestert megillető figyelemmel kezelve új megvilágításba helyezi azt: lebontja a habot a könnyűről, s marad a könny; tétet ad a vígjátéki pillanatoknak, megforgatva ezzel a hagyományt, átértelmezi, és újjá varázsolja a játékot ebben a kastélyban.